Hazánk 2004-ben csatlakozott az unióhoz és egyben a Natura 2000 programhoz is, amely az Európai Unió tagállamaiban mintegy összefüggő ökológiai rendszerként kezeli a védett területeket. Azóta Magyarország területének körülbelül 21%-a tartozik a hálózathoz, amelynek része a Lórév melletti, helyi jelentőségű védett terület, a Duna és ártere természetmegőrzési terület, ahol számos jelölő élőhely és faj fordul elő. A védett területek kijelölése ugyanis úgynevezett „jelölő élőhelyek” és „jelölő fajok” segítségével történik. Ilyen Natura 2000 jelölőfaj például a selymes durbincs (Gymnocephalus schraetzer), amely a település melletti Duna-szakaszon is megtalálható.
Lórév község a Duna főágának partján, a Csepel-sziget déli végében, az 1600. folyamkilométernél fekszik jellegzetes közép-dunai tájon. A folyó itt dús élővilágnak ad otthont. A Közép-Duna halfaunisztikai besorolás szerint az úgynevezett dévér-szinttájhoz tartozik. Ez a hazai folyószakaszok egyik legjellegzetesebb típusa, mivel Magyarország legnagyobb része alföldi tájon fekszik. A lórévi Duna jellegzetes halai a ponty, különböző keszegfélék – köztük a szinttáj karakterfajaként megjelölt dévérkeszeg –, a harcsa, sügérféléink képviselőjeként a fogas- és kősüllő, ezen kívül számos gébfaj. Gyakorlatilag bármilyen – nem túl magas oxigénigényű – halat megtalálhatunk, amely őshonos a Duna vízrendszerében.
A nagy folyók mentét a világon mindenütt különleges vegetáció szegélyezi. A mérsékelt égövön a természetes társulások legjellegzetesebb képviselői az ártéri erdők és mocsárrétek, melyek madártávlatból nézve zöld selyemszalagként követik a kanyargó folyamokat. A Lórévet a Duna szeszélyeitől védő gát mögött jellegzetes ártéri világ tárul a szemünk elé. Az ártér legfontosabb tulajdonsága, hogy – a folyó vízszintjétől és az árhullám időtartamától függően – hosszabb-rövidebb időre víz alá kerül. Az itt élő fajok nem csak, hogy jól tűrik, de a biológiai alkalmazkodás szélsőségei miatt sokszor igénylik is a szokásosnál több vizet. Az ártéri ligeterdők két típusa is előfordul Lórév tőszomszédságában: a puhafa és keményfa ligeterdők.
Az előbbiek legfontosabb, őshonos fafajai a fekete nyár (Populus nigra), valamint a fehér fűz (Salix alba). A fekete nyár sokszor 25-30 m magasra megnövő matuzsálemei a rövidebb, vaskos törzsű füzek fölé magasodva megkapóan szép látványt nyújtanak az év bármely szakában. A keményfás ligeterdő még egy „gyógyászati” kincset rejt, ami nem más, mint az országszerte óriási népszerűségnek örvendő medvehagyma (Allium ursinum). Jóllehet elsősorban hegyvidékeink nedves talajú erdőiben nő, Lórév mellett, a magas szilfák alatt tavasszal tömegesen burjánzik. Az ártéri erdők legnagyobb botanikai értéke a fekete galagonya (Crataegus nigra), melynek legbiztosabb Csepel-szigeti termőhelye Lórév határában lelhető fel.
Az ártér madárvilága valósággal lenyűgözi az erre kiránduló természetbúvárt. Bár a réteken nem szembetűnő a fajgazdagság, az itteni erdőben több, mint negyven védett madár fészkel. Az odvas fák lakói közül különösen jelentős a feltűnően tarka tollruhát viselő búbos banka (Upupa epops) és az apró, vörhenyes kismadár, a kerti rozsdafark. (Phoenicurus phoenicurus). A kistermetű énekesmadarak közül szinte tömegesen él itt a széncinege (Parus major) és az alig valamivel ritkább kékcinege (Cyanistes caeruleus). Télen csapatokban jár a hosszú farkú őszap (Aegithalos caudatus) és ha szerencsénk van, megpillanthatjuk a bokrok között szinte „szárnyas egérkeként mozgó” ökörszemet (Troglodytes troglodytes) is, mely hazánk legkisebb madara, a kifejlett példány alig nyolc grammot nyom.
Az emlősök közül egértől az őzig bezárólag rengetegen képviseltetik magukat. Legközönségesebb rágcsálónk a (fonstos madártáplálék) mezei pocok (Microtus arvalis). Túlszaporodva komoly veszteségeket okozhat a mezőgazdasági szektorban, az őt fogyasztó ragadozók védelme ezért kiemelten fontos feladat. A kutyaféléket a közönségesnek mondható vörösróka (Vulpes vulpes) és az ezen a területen jelenleg ritkábbnak mondható aranysakál (conis aureus) képviseli. Két gazdaságilag jelentős emlősfaj a mezei nyúl (Lepus europaeus) és az őz (Carpeolus carpeolus). Különösen az őznek élnek itt nagyobb állományai, ezért a lórévi vadászterület értékesnek mondható, üde legelőivel kiváló vadeltartó képességű hely.
2022 Lórév Község Önkormányzata | Minden jog fenntartva! | Kapcsolat | Adatkezelési tájékoztató